Kezdőlap >> Archive >> november 2013

...és tényleg megáll az AIDS!

...és tényleg megáll az AIDS!

2014. december 1. AIDS-világnap. A fősodrású média még mindig úgy kommunikálja az AIDS-et, mint egy
rettegett és megrázó jelenséget, amely bárkit érinthet! Emellett az AIDS témája egyre kevesebbeket érdekel,
sokakban már csak foszlányokban maradt meg a kollektív riadalom, amit nem is olyan rég keltett - nem érint minket, persze,
hiszen "már nincs". Ti ismertek olyat, aki még fél az AIDS-től, a HIV vírustól? Aki még hisz benne? Vajon már csak azért nem félünk tőle, mert nem hiszünk benne; vagy azért nem, mert szűnőben van a súlyos, erőltetett pániknyomás, amivel

Mitől különleges a magyar nyelv?

Mitől különleges a magyar nyelv?

Párizs. A francia Sorbonne egyetem kutatást folytatott arról, hogy melyik nyelv őrzött meg legtöbbet az ősműveltség elemeiből, az ős-etimonokból, alapszavakból. Mi lett az eredmény?

A mai angol nyelv 4 % etimont, a latin 5 %-ot, a héber 5 %-ot, a csendes-óceáni nyelvek 7 %-ot, az indiai mundakhol 9 %-ot, a szanszkrit 12 %-ot, az őstörök, türkmén 26 %-ot, a mai magyar nyelv 68 % ős-etimont tartalmaz! A magyar nyelv hordozza a legtöbb ősgyököt, a világ összes nyelve közül!

“Bevonzottam a duálom” – avagy van-e mindent szétdúló sors?

“Bevonzottam a duálom” – avagy van-e mindent szétdúló sors?

A duálpárokról

Vajon lehetséges-e bevonzani az ikerlángomat? A duálpáromat? A lélektársamat? Azt, aki az én másik felem, és csakis egymásra vártunk? A kérdés nem az, hogy lehetséges-e. Hanem az, hogy van-e értelme – és ha igen, mit takarnak ezek pontosan, és mire valóak. Ha ugyanis nincs értelme, akkor az nem ad szeretetet sem.

Mire való a másik felem?

Lélekkép vagy álarc?

Lélekkép vagy álarc?

Honnan tudom, hogy valami igazi lélekkép vagy csak álarc? A lelkiállapotomból!

"Ha mindenki elfogadná, hogy vannak lelkiállapotok és lélekfejlődés, lélekállapot-emelés, és hogy minden éren, úton más a lelkiállapot – mennyivel könnyebb lenne! Ha ezt mindannyian elfogadnánk magunkról is és egymásról is, s nem csinálnánk mindenből versengést meg önértékelési kérdést, akkor nem kellene azon aggódnunk, hogy a többiek szemében elég jók vagyunk-e, ott tartunk-e, ahol szerintük tartanunk kell, és így tovább.