Szepes Mária: Érzésvilágunk szabályozása

Szepes Mária: Érzésvilágunk szabályozása

Jó érzés szétnézni, milyen sokan vagyunk, akik rájöttek: az nem mehet úgy tovább, hogy nem vagyunk tudatában: mi folyik bennünk, belső világunkban.

Szabad csak úgy lehetek, ha ismerem a belső Rendet. Az Élet rendjét, az Univerzum rendjét az Emberben. Az a szabadság, amit így érek el, egyenlő a tiszta boldogsággal.

Nincs más út.

Szeretlek?

Szeretlek?

  • Szeretlek – mondja a kisfiú a kislánynak.
  • Úgy, mint a felnőttek?
  • Nem, én igaziból.

Elgondolkodtató – először aranyos, aztán tragikus. Pedig a felnőttek sem akarnak hazudni, szegények…

„Vagy sikerül szeretni, vagy nem. Gondolkodni ezen pedig nincs idő, és nem is illik.” Általában ez a hozzáállás, az eredmény pedig globálisan gáz. Úgy értem, el lehet képzelni ennél szeretetteljesebb, lelkileg biztonságosabb bolygót…nem?

Ha szeretnének, soha többé nem feszülnék szét attól, hogy tökéletesnek tűnjek.

Miért volt nekünk Erőss Zsoltunk?

Miért volt nekünk Erőss Zsoltunk?

Ma van Erőss Zsolt születésnapja.

Ismertem egy rövid ideig, hatott rám, ahogyan ő működött: magától értetődő bizonyosság volt számára, hogy főszerepe a Hegymászó. Amikor elkezdték ismerni, megütközést keltett a név és a teljesítmény összecsengése. Erőss. Véletlen volna?

Jó dolog az élet, tisztelem, szeretek élni. Ez a kiindulópontom.

Utópia vagy realitás?

Utópia vagy realitás?

Szóval az van, hogy a mostani idők kollektív feladata egy "kicsit" más, mint régen.
A temérdek információ miatt elsőre lehetetlen eldönteni, hogy mi igaz és mi nem.
(És akkor ezt úgy értsük, hogy az is vagy igaz vagy nem, hogy "többféle igazság van". Szerintem nem igaz,
szerintem csak egyféle igazság van. Tudom. Csak azért, mert senkinek nincs joga megmondani, hogy melyik az, attól még egyetlen igazság van.)
Szóval a helyzet az, hogy nem fog jönni a bemondó bácsi a fél 8-as híradóban, hogy kedves nézőink,