Kezdőlap >> Duálpárok 3. – Te kérnéd ezt az aranyhaltól?

Duálpárok 3. – Te kérnéd ezt az aranyhaltól?

Sehol nem találtunk magyarázatot arra, hogy tulajdonképpen mi is a duálpár. Legelőször is azt érdemes elfelejteni, végre, hogy összekeverjük a „nagy ő” elspiritualizálásával. A csodálatos, misztikus szerelem, a tökéletes összeillés, ahol pont azt kapjuk, amire vágyunk, és a többi és a többi.  (Apropó: hol olvasni olyat, hogy „pont azt adhatom, amire a másik vágyik”? Van erre már valami szép újhullámos kifejezés? Jó lenne!)

Ha valakinek remek jó a szűrője, akkor is legfeljebb odáig jut az informálódásban, hogy a duálpár két teljesen ellentétes karakterű ember, és mivel úgymond az ellentétek vonzzák egymást, életfeladatuk van egymással. Egy kevés ember- és önismerettel már sejthető, hogy ez bizonyára nem abban merül ki, hogy „ő nyugodtabb, én meg izgága típus vagyok, tehát szépen kiegészítjük egymást”. Ha duál, akkor duál, mindenben, nincs mese! És ez azt jelentené, hogy mindenben(!) különbözünk, mindennek pont az ellenkezője a párunk, mint mi. El tudjuk képzelni, mekkora teher ez a hétköznapi életben? A társunk mindennek pont az ellenkezőjét akarja, érzi és gondolja, mint mi! Mindig és mindenben „pont nem azt”! Hát hogy lehet így élni? Ki az, aki ezt merészelné kérni az aranyhaltól?

Akkor most jó helyen is járunk. A duálpár mögött meghúzódó lényeg egyáltalán nem passzol az álomkapcsolatról szőtt vágyakhoz. Ha létezik duálpárság, és azt takarja, hogy mindennek az ellenkező véglete a párunk, akkor az a létező legnehezebb társkapcsolati leosztás. Mindennek az ellenkezője vagy! Két életfeladat: két véglet. Mégpedig belefeledkezve, rácsavarodva, az egyik mindig jobbra tart, a másik mindig balra! Mégsem válnak szét. Így dolgozzák ki ketten együtt a dualitást, az ellentétek földi világát. Ahhoz, hogy ebből bármilyen harmónia vagy szeretet-szerelem váljon, maradjon, állandó rálátás kell arra, hogy ez itt csak földi szerepjátszás, hisz különben mindketten Ének vagyunk. Márpedig az állandó rálátás a beleazonosult, belefeledkezett szerelem „elrontója”. Nem leányálom, ahogy mondani szokás. Hát ennyit az „ellentétek vonzzák egymást”-ról. A duálpárság vagy az ahhoz hasonló, két oldalon de egyazon művön építkező párkapcsolat nem a lebegő szerelemről szól. Viszont nemes, emberien méltóságteljes és mindent felülmúlóan értékes.

És most, ennek tudatában választanád mindezt magadnak?

A duálpárság, vélhetőleg összetévesztve az ikerlángsággal, lélektárssággal, a spirituális köztudatban pont úgy terjedt el, mint a létező legfelhőtlenebb és legtökéletesebb. Ez valószínűleg a „másik felem” gyakran használt ideájából származó félreértés. És hogy milyen szépen, frappánsan és nyilvánvalóan összeillik a mágnesek különböző pólusa, két puzzledarab vagy az oly különböző férfi és női fizikai nemiség! A lélek és a szellem birodalmában azonban az ilyen jellegű befejezett összeillés nem létezik élő emberek között. Legfeljebb villanásnyira vagy időnként.

Mivel a természetben, az univerzumban a fejlődés folyamatos, az emberek összeillése, sőt: tudatos összeillesztése is folyamatos.

A duálpár, ikerláng, lélektárs és egyéb szavakkal illetett spirituális álompárság olyan tisztázatlan, ködös vágyakból szőtt valami, ami egyszerre tartalmaz belső hiányból eredő, kompenzáló párkapcsolati érzéseket; illetve természetesen az ember szellemhazájába való jogos és állandó visszavágyást. Visszavágyást oda, ahol egyébként nem is létezik kifejezett férfi-nő kapcsolat. A duálom, lélektársam, stb. keresésével tehát vagy a párkapcsolati sérüléseimet akarom tudattalanul és kerülőúton(!) begyógyítani; vagy egyszerűen csak egy tiszta, Énes kapcsolatot szeretnék – amilyen az élet bármely területén alapvető lenne egy szép és szeretetteli világban.
Ezek alapján láthatjuk tehát: az ember már csak ilyen, hogy egyszerre szeretne Énből és legbelülről eredetéhez méltó, tiszta és magától értetődő mély kapcsolódást; illetve lelkiállapota szerint betölteni hiányát és begyógyítani sebeit. (Sajnos a hiány betöltésének természete az, hogy „mindegy neki”. Csak legyen valaki, csak enyhítse az űrt. Itt rontjuk el, de nem tehetünk mást: a lelkiállapot rángat, ha nem ismerjük fel.)
Gubancos, megdolgozatlan lélekkel nem érdemes szellemi kategóriákban gondolkodni és nagy szellemi feladatokat kérni, mint például egy duálkapcsolatot. Amíg nem ismerjük a lelkünk egyedi világát, összetételét, történetét, addig nem járunk jól semmilyen szellemi összeilléssel. A test, a lélek és a szellem három különböző dimenziójában különböző törvények uralkodnak. Ami nagyszerű és ellenállhatatlan a test szintjén, az gyötrelmessé válhat a lélekben. Ami magasztos feladat az ember szellemhazájából nézve, az képes összeroppantani az alsóbb lelkiállapotokkal megterhelt lelket.

Érthető a fáradtság – jó lenne már belehullani valami megnyugtatóan állandóba és biztosba. A hajszoltságból, a magányból, az önvédelemből, a traumákból, konfliktusokból és versengésekből belehullani valakinek a karjába, aki feltétel nélkül szeret és elfogad, mindig ott van nekünk, és tökéletesen kiegészít. Érthető. Ez is elkövetkezik a jó párkapcsolatokban – de a párkapcsolat törvénye, nagyszerűsége és lényege az együtt fejlődésben rejlik; és abban, hogy mindkét fél adni szeret a másiknak. Ha tudom, hogy mit tudok én adni, akkor nem fogok vágyni a duálpáromra vagy ikerlángomra, hanem egy olyan emberre, akivel közösen építkezünk majd kívül-belül. A legszilárdabban azok a dolgok, értékek és megélések alapozzák meg a boldogságot és bírják az élet viharait, amelyeket közösen építettünk fel. Úgy, hogy emlékszünk is rá.

Nem arról van szó tehát, hogy nem akarhatunk boldogságot magunknak, egy „tökéletes” társkapcsolatban akár. Hanem arról, hogy át kell írnunk végre a boldogság definícióját. A gyermek akkor boldog, ha mindent megkap, amit szeretne, ha biztonságban érzi magát a világban anya ölében, anélkül, hogy bármit tennie kellene; ha minden összeillik, és ha nap mint nap úgy fogadják el őt, ahogy van. Lássuk be: a tökéletes társ megtalálásának ábrándjai gyermekiek és ezért illúziók. Felnőtt ember akkor boldog igazán, ha ad a másiknak, ha szeret dolgozni magán és a kapcsolatán, ha sikerélménye van a nehézségek leküzdésében és rálát azokra, ha emelkedik, fejlődik és egyre többet lát, egyre több értelmet talál az „együtt”-ben. Így a szerelem egyre erősebb és mélyebb, igazibb; és még véletlenül sem laposodik, szürkül vagy pláne nem alakul át valami takaréklángú ’szeretetté’.

Át kell írnunk végre a boldogság definícióját.

A Megértés Táblázata

 

Korábbi duálpár és lélektárs cikkünk, és első duálpár írásunk

 

A Megértés Táblázata és a róla szóló könyv: A Magyarázat
Lelkiállapotok tanfolyama
, ahol a szerzőktől tanulhatod meg, hogyan lehet tudatosan törekedni a megértésre.
Következő időpontok itt

Lélekkép vagy álarc
Honnan tudom, hogy valami igazi lélekkép vagy csak álarc? A lelkiállapotomból!

Mindent Neked Adok. A szeretetem. A szerelmem. Az egész lényemet. Minden többletemet, és azonnal. Nekem elég az élettől, ha egyetlen emberrel oszthatom meg. Ha ez teljes és egész, nem kell több.

-Hányféle az igazság? – kérdezed. Kettétép téged.

-Lásd meg te magad – küldöm én feléd. Én nem felelhetek.

megértés táblázata tudatosság teszt

A következő feladatokat legtöbbször milyen lelkiállapotban végzed?

 

Szabad akarat Megértés Táblázata

Szabadság vagy korlátok? A Megértés Táblázata azt a feladatot vállalta, hogy beáll két erő közé.

A nem megértett dzsinn

"Csak kérd, és megadatik".

"A lényeg, hogy legyen célod."

"Ha eléggé akarod, úgy lesz."

"Teremtsd meg a saját valóságod."

De ja vu megértés
Mi lenne, ha a deja vu-érzés magyarázatát nem az agyban, nem a memóriában keresnénk, hanem a pszichében, a lelkivilágunkban?
Felelősség megértés

Feldmár András és Geréb Ágnes beszélgetett vasárnap a biopolitikáról és bioetikáról

MiértAlex?Ha kell a Magyarázat...

Tizedik helyen végzett tegnap Bye Alex és A Kedvesem Malmöben.

Hivatalosan.

Oldalak