Szerelem és a Megértés Táblázata

Szertelen szerelem

Ahhoz képest, hogy mindannyian teljes és szép társkapcsolatot szeretnénk, kevesen érezzük úgy, hogy ez megvalósult, megvalósulhat.

Káosz van a párkapcsolatokban. Ezt hallom mindenfelől. Ti is? Természetesen nemcsak ezt, vannak ám örömteli kivételek. De azt azért nem lehet figyelmen kívül hagyni, hogy micsoda kettősségek és kétségek közt kénytelen a mai ember eligazodni, ha nem hullik ölébe egy holtomiglan álomszerelem.

Azt vettük észre, hogy a káoszt „sikeresen” képesek növelni azok a (meg)mondások, hatásos érzelmekkel átszőtt vélemények, képaláírások, híres-hírhedt tanulságok, amelyek leginkább a világhálót árasztják el. De számos olyan mondat is él köztünk, amely az emberi lélek valódi mélyéről ered mint ösztönös, Rend felé való törekvés – csak éppen „menet közben” eltorzul és elveszíti igazságát, elveszíti tartását, ami a szeretet jegyében terelne minket összefelé, egymás felé.

A tanulságok, a vélemények, a mindenfelől szállingózó – mit szállingózó: zúduló! -  hiedelmek mindig lelkiállapotok alapján születnek. S mivel alapesetben az ember lelkiállapotai szédületesen váltakozóak, napi szinten is, sőt: mindenkinek teljesen egyedi összegzései vannak, hiszen az emberi életutak milliófélék – szóval emiatt mindenki pont azt a „véleményt” húzza elő a tarisznyájából, ami számára épp a legkényelmesebb.  Ami a leggyorsabban lecsillapítja a tucatnyi érzés közül az aktuálisat. Ettől ezek még sohasem válnak igazzá, a tömeges terjedésük ellenére sem.

Íme 7 párkapcsolati hiedelem (a sok közül), amely tökéletesen alkalmas az ember fiának és lányának összezavarására – hacsak nem állunk neki jól átgondolni őket. Tartsatok velünk, gondoljuk át együtt.

  1. Keresd az igazit. A nagy szerelmet azonnal felismered majd, összetéveszthetetlenül.  Rögtön tudni fogod, hogy Ő az. Nem lesznek kérdések.”

Ez akár még meg is történhet, nem az igazságtartalom vitatása a fontos. Ami azonban lényeges: hozzáállássá tesszük-e ezt magunkban? Mekkora tétet, terhet tesz ez a nézőpont egy-egy ismerkedésre? Vagy ami az ellenkező pólusú hátrány lehet: mennyire használod ezt kifogásnak a nehézségek, nemtetsző vonások  elutasításánál? Azaz: biztos vagy abban, hogy Az Igazira való várakozás közben nem szalasztod-e el magát Az Igazit – csak mert esetleg rossz napja van?

  1. Ugyanazzal az emberrel egy életen át? Ugyan. Ez nem lehetséges. ”  Milyen érdekes, ez meg az előző pontnak voltaképpen az ellenvéleménye (hacsak nem az Igazi pusztán pár évre szolgál).   

Lehet, hogy ez nagyon nehéz feladat, valóban. Lehet, hogy ez nem mindenkinek a feladata. Mégis: nem lenne érdemes egy olyan hozzállást táplálni, hogy legalább törekedjünk a hosszú távú elköteleződésre? Hogy legalább belássuk, hogy mi vagyunk azok, akik hibáztak, és legközelebb megpróbáljuk majd jobban csinálni? Lehet, hogy te épp úgy leszel boldog, hogy sok társad lesz életed során – de biztos, hogy érdemes ezt célként vagy meggyőződésként, netán önigazolásként dédelgetni?

  1. A férfiak így, míg a nők úgy.” Imádjuk a nemek szerinti összehasonlításokat, hihetetlenül izgalmas, hogy van valami, amiben eleve ekkora elementáris eltérés van a bolygó lakóinak két fele között. Annyira, hogy ebbe talán kicsit bele is ragadtunk. Hogy lesz ebből egyezés, közös valóság, hogy lesz ebből egység, a mi kettőnk kis közös világa? Nagyon nehezen, hacsak nem a lélekből indulunk ki. A lélek, a megélések és az érzések emberi dolgok. Nem férfi, nem női dolgok. Hogyan is lehetnének külön női, külön férfi érzések? Igen: van egy alapvető működési rend, ami alapján mindannyian működünk! Egyformán! Ha ez az irányvonal megvan, akkor utána már fürdőzhetünk a nő-férfi különbözésének varázsában.  Egy kapcsolatot mindenekfelett az táplálja, úgy ismerhetik fel egymásban saját magukat, ha a megéléseket, az érzéseket osztja meg egymással a pár – s nem pedig azt, hogy miért vagyok én nőként más, mint te férfiként.  Az egyezésen vagy a különbségeken van az elsődleges figyelem? S melyik az, ami igazán éltet mindkettőnket?
  2. Vagy párod van – vagy szabadságod.” Szuperjó lenne ezt végre összerakni, és akkor mind boldog ÉS szabad párok lehetnénk. Az „új világ”, a „Vízöntő-kor” vagy a rend-es szabadság kora nem magától jön el, még ha nagyon kopogtat is már – hanem nekünk kell megteremtenünk, egyenként. Elsősorban egyenként, aztán párostul. A szabadság és individualizmus nem arra lett kitalálva, hogy szétzilálja az emberek összetartását, s hogy az emberek többé ne legyenek kettesével.  A szabadság őstípusos érzésének megélését arra sem érdemes pazarolni, hogy „bármikor kitörhetek, bármikor szakíthatok”. Az igazi bravúr, az igazi boldogság az, ha párosan vagy szabad. Csodálatos, mikre képes az ember: erre is képes. Elég, ha ezt a szálat elindítjuk magunkban, hadd bontakozzon csak, hadd találjon magának utakat ennek beteljesítésére. Találni fog. Szeretnéd a születésed adta emberi szabadságod olyan magas szinten megélni, hogy még egy szoros összetartozásnál is érzed legbelül?
  3. Házasság? Az csak egy papír.” Ha az alapján ítélünk el egy hozzáállást, hogy annak van egy konkrét bizonyítéka (azaz a házassági dokumentum), akkor az pont olyan félrecsúszás, mint azt mondani: papír nélkül nincs boldogság. Értitek: papír- nem papír, egyik sem alkalmas vélemény arra, hogy ebből induljunk ki. Kiindulni csakis bentről lehet, a lélekből. A házasság mint megfogható történés és dokumentált tény egy belső folyamat és egy belső igény eredménye, egy belső döntés következménye. Eljutsz odáig, hogy jó lenne följebb emelni a kapcsolatotokat, vagy sem? Ez mindenkinek szíve joga – de ne az esküvő formalitásának butaságára hivatkozzunk az ellenvélemény hangoztatásánál. A magyarázatokat – pro és kontra – a lélek vágyaiból és érzéseinkből kiindulva találjuk, azok megértésén keresztül. Nekem ez a folyamat a következő összegzéshez vezetett: A kötelékből szövetség csakis eskü által válik. Bármilyen eskü által. Kötél vagy szövet? Válassz. És létezik-e olyan, emberekből szőtt szövet, amit nem szentel meg valami, bármi ember fölötti?
  4. Vagy összeillünk – vagy nem. Ezen nincs mit bonyolítani.” De szép lenne.  Összeillés – milyen mágikus szó. Valójában mindenki összeillik mindenkivel – egy bizonyos szinten és bizonyos belső mélységben. Ezt keresd. Nem kell tudni egyből elérni, de kiindulni belőle nagyon is érdemes. A „vagy van passzolás eleve – vagy nincs” - tétel finoman is önáltatás gyanújába keverhet.

Ennek egyébként további változatai:

A, Ha nincs meg  a „kémia”, hiába minden. (Ezt már brit tudósok is kimutatták...)

B, Túl egyformák vagyunk, két dudás egy csárdában nem fér meg.

C, Milyen kár, hogy annyira különbözünk.

Hihetetlenül csavaros tud lenni az emberi elme, ha összevisszaságok gyártásáról van szó. Sebaj: ha már ez van, ne hibáztassuk magunkat. Inkább figyeljünk nagyon éberen minden összegzés és ’tanulság’ helyénvalóságára. Nekem legalábbis ez jött be. És amikor azt kérdezzük magunktól vagy mástól: „Vajon összeillünk-e?” – akkor jusson eszünkbe ez a kérdés is: „Szeretnék-e Vele összeilleni, minden nappal egyre inkább?”

  1. „Sajnos válogatós vagyok, hosszú a lista, hogy mi mindennek kell stimmelnie a hercegen (hercegnőn).” Ez azért teljesen jogos: legyünk is válogatósak! De az ebbe való beleragadás semmi mást nem eredményez, mint megrekedést a társtalálásban. Eresszük szélnek a kívánságlistát, ami a centiket, a haj-és szemszíneket, a hobbikat és a mérhető-számolható kellékeket sorolja.

Jobban megéri inkább így álmodozni: „Hogy én mennyi mindent tudnék Neki adni!”

Mennyi mindent, mi mindent? Figyeljetek, ez nem alárendelődés, nem megalkuvás vagy önkéntes rabszolgasors varázsigéje. Egyszerűen úgy működik az Élet, az Univerzum, hogy ha árasztod magadból a többletedet, az adnivalódat, a bőségedet – azaz a szeretetedet - , akkor arra hamarost lesz jelentkező! A szeretetre mindig van. Azt nézd, hogy TE mit tudsz adni, hogy Benned mi minden értékes már eleve!

Meg fogsz lepődni, mert a „végén” ott áll Ő az életedben, 100 olyan színnel és tulajdonsággal, amiről mertél volna képzelődni, ha tudtad volna, hogy tényleg létezhet.

 

Ehhez kívánok Nektek bőséges szerencsét és naponta gyarapodó szerelmet.

                                                                                                                                                                                      Deres Anita

 

A Megértés Táblázata és a róla szóló könyv: A Magyarázat
Interjú a szerzőkkel a lelkiállapotok mindennapi hatásáról

Lelkiállapotok tanfolyama, ahol a szerzőktől tanulhatod meg, hogyan lehet tudatosan törekedni a megértésre.

Mi a boldogság? A Megértés Táblázata értelmezésében

Nem lehet a boldogságot önmagában értelmezni. Márpedig amit nem értek, azt előidézni sem fogom tudni egy idő után.

Esküvő, házasság és megértés

A házasságnak külön védőszentje van. Vagy őrangyala, vagy univerzálisan kirendelt szellemi vezetője, esetleg kollektív hátszele.

2018.május. Amikor a vihar elül. Akkor minden elevenebb. Tisztább, újabb és élesen egyértelmű. Szolgálni valami nagyobbat mindig rácsatlakoztatja az embert szüntelen és lelkesítő energiaforrásra.

 

„Open your eyes..and see” (Csak nézzetek rá..nyitott szemmel)

Egy interjúban azt hallottam régebben egy külföldi tanítótól, hogy ha egy Mester egyszer elvállalja egy tanítvány számára az útmutatást, akkor azt “örökre” teszi, vagy a megvilágosodásig, ha úgy te

nők megértése

Tudjuk, hogy a nő archetipikus képe inkább kerek, lágy – egyszóval termékenységet, befogadást és finom hullámzást sugalló.

Megértés és beavatás

Hol törik meg az ember? Normális dolog-e vajon valamibe úgy beletörni, hogy egészségesen már soha nem állunk fel belőle?

Önismeret Megértés Táblázata

Mit értünk önismeret alatt? Hogy ismerem-e a saját tulajdonságaimat? Hogy tudom-e, mit szeretek és mit nem? Tisztában vagyok-e saját reakcióimmal és viselkedésmintáimmal?

Oldalak