Anita - Hogyan tovább és honnan idáig, leplezetlenül

2018.május. Amikor a vihar elül. Akkor minden elevenebb. Tisztább, újabb és élesen egyértelmű. Szolgálni valami nagyobbat mindig rácsatlakoztatja az embert szüntelen és lelkesítő energiaforrásra. Amíg van hit abban, és kérdés sem fér hozzá, hogy ezt kell tennem: addig nincs az a vihar, ami lezúzna. De nem röstellem, hogy megrendített és mélységes összetörtséggel éltem meg a szerzőhármas szétszakadását. Sőt, korrektebb és világosabb, ha azt mondom: fontos feladat mindezt elmondanom. Van-e köze az olvasónak, a „közönségnek” a szerző és a vezetőség háttértörténéseihez? Megéléseihez, konfliktusaihoz, privát megoldási stratégiáihoz? Szerintem igen. Aki közel mer jönni, aki nemcsak a magasról kimondott mondatokból szeretne tanulni, hanem abból is, ahogyan – jól vagy rosszul – élem a saját meggyőződéseimet és cselekszem, kommunikálok azok alapján, annak mindenképp köze van mindehhez. Szerintem ez ma már többet ad, mint az a lecsengését megkezdett mesterkultusz, amely megpróbál idolokat fenntartani magának, olyanokat, akiknek tökéletes az élete és ezért érdemes odafigyelni rájuk, hiszen akkor el lehet lesni tőlük a tökéletességet. A vicces az, hogy dehogyis a magasságot akarjuk ellesni, dehogy a tökélyt és a buddhai odaértséget. Ha igazi példakép lenne a példakép, akkor azt kellene vágynunk megfigyelni, hogyan jutott oda. Ám abban a pillanatban, ahogyan egy jelenbéli úton levést követünk és tisztelünk, a megfigyelt ember automatikusan kicsit egyenlővé válik velünk. És nem tudjuk, hogy ez mennyivel igazibb, előrevivőbb kapcsolat, mint az alá-fölérendelt. Én sem tudtam, hogy mindig is erre vágyom igazán. Egyenlő, szimmetrikus kapcsolatokra. Mindig is törekedtem erre. Nem volt kellemes az a jelmez, amelyet legnagyobb jószándékkal és szeretettel próbáltak ránk erőltetni: kedves fiatalok, akik jóég tudja, honnan, de valami különös tudást hoznak. Bontogatta le az illúziót, amikor az életutunk körvonalazásába kezdtünk. Simogatta az illúziót, amikor arról beszéltünk, hogy „ez csak úgy jött, egyszer csak”. A megáldottság, spirituális csatornázás, eleve „így-születettség” valamiért mindig vonzóbb, mint az út, amellyel valaki elér valamit. Az olyan világi. De ez csak az elején van így. Aminek nem látjuk a kezdetét, nem látjuk a folyamatát, arról előbb-utóbb kiderül: nem is vezet sehová.

Az az érdekes, hogy ami engem és Zsoltot illet, a szüntelen önvizsgálat, belső munka, életünk és múltunk és életfeladatunk ezredszeri, önkéntes átfésülése pont egybesimult a krízis időszakára azzal a nyilvánvaló felelősséggel, hogy számadással tartozunk az idevezető útról. Hogy is kerültél te ide? Ki küldött, ki engedett, ki kért? Ki volt először és milyen szempontból? Maradsz-e és pontosan hol és hogyan? Hova tartozol? Mit ígérsz, ha maradsz? És: mi lesz, mi lesz, mi lesz? Az a döbbenetes, hogy sokszor, sokan inkább elhisszük, hogy minden rendben, mint hogy bele akarjunk gondolni, hogy mi történt. Én nem tudok és nem is akarok mást tenni, mint azt képviselni, ami a feladatom és ami az én igazságom. És ez ugyanaz, mint ami az én helyem ebben az egész történetben. A múltbéliben, jelenben és jövőben. Az életem nem a Megértés Táblázatával kezdődött. A belső utam sem. Később sem csak azzal dolgoztam, a terjesztésének idején, nem csak általa tanultam és épültem és volt olyan, amikor nem segített. Sőt. Nem azért, mert nem értettem hozzá. Azt gondolom, hogy ha én emiatt bárki számára hiteltelenebb képviselője, alkotója vagyok a Táblázatnak, akkor nyugodtan döntsön ez alapján. De tényleg. Hát micsoda konzekvens hibákat követtünk el az elmúlt öt évben, hogy a Megértés Táblázata valamiféle istenség lett, amelynek kizárólagos követése tudja csak az embert segíteni? Miféle építményt „sikerült” összehordanunk, anélkül, hogy észrevettük volna? Az természetes, hogy követekként elsődleges feladatunk az volt, hogy áttörjük az ismeretlenség falait és megismertessük az embereket a lelkiállapotokkal, a megértéssel, a Táblázattal. Nem lehet eleget hangsúlyozni, egy ennyire sokoldalú és egyben ennyire új jelenség esetében az erényeket. Ebben bizonyosan nem hibáztunk. De az nyomasztó volt, hogy nem mondhattuk el, hogy a Táblázat mellett rendszeresen asztrológiáztunk, Hellingereztünk, pszichológiát és antropozófiát alkalmaztunk, sőt, terápiába jártunk (borzasztó), és amikor végképp nem találtuk a megoldást, akkor hármasban dobtunk a Ji-Kinggel vagy húztunk egy Symbolont…szerencsénkre. Egyedül üdvözítő megoldás nincs és aki ezt eretnekségnek fogja fel, az számoljon a bálványozni vágyás minden következményével. Az egyik legrövidebb lejáratú és leghamarabb kellemetlen következményt termő hozzáállás. Tapasztalatból mondom és megfigyelésből. Ha csak a Táblázat létezik, nem itt járnék, hanem sokkal rosszabbul. Ezt el kell mondanom, mindazok után, ami a tollamból és a számból hangozhatott az elmúlt 5 évben. Ha nincsenek tapasztalt és bölcs emberek előttem, velem, tanítók és barátok, akik nem „táblázatosak”, akkor szinten nem itt járnék. És természetesen: ha nincs a Megértés Táblázata, a megtisztelő helyem ennek követeként, és a vele megismertető Előd és Tamás, akkor sem itt lennék. Nagyon szépen, felemelően belesimul, belesimulnak az életutamba. Ránézve azonban a Táblázat tulajdonképpeni csődjére, felmerült a kérdés, hogy folytassam-e tovább vele. Hogy átmeneti-e ez a csőd vajon. (Csak hogy a legnyilvánvalóbb fertelmet eloszlassam gyorsan: csak nem gondoljuk, hogy a Táblázat és a könyv szerzői közül kettő – Anita+Zsolt -, ha esetleg csak rákeni a Táblázatra, s azért nevezi összetörésnek és csődnek a Táblázat működését, mert nem jól használta, akkor a többieknek sok esélyük van jól használni? Természetesen ezt senki nem gondolhatja. Nem azért hívom elbukásnak, mert én nem voltam képes jól alkalmazni. Értelmes dolog megállapítani, hogy nagy hiba történt. Hogyan tovább máskülönben..?) Tisztában vagyok a felelősséggel, ami engem is terhel, és amire a legtöbben még nem mertek ránézni: mi az, ami ennyire nem működött? Ami ennyire nem áll? Két erős sorvezetőm is volt tehát a folytatás kérdésében: 1. Nem hagyhatom cserben az embereket, a nyolcezer olvasót például, nem fordíthatok hátat mindannak, amit 5 éven át átadtam nekik, mondván, hogy az egész nem is igaz – nem beszélve arról, hogy lásd fent, úgysem lenne hihető túl sokáig, hogy csak én hibáztam, a Táblázat nem is. 2. Nem tagadhatom meg életem egy nagyon fontos elérményét, alkotását, fontos fordulópontját, sikerét, büszkeségét. Annak akkor nagyon is helye volt és ezt továbbra is tartom! Tovább viszem a Megértés Táblázatát tehát. Örömmel. Felelősséggel a saját eddigi utamért és azokért, akik bíztak bennem és a Táblázatban. Amiről ráadásul hajlamos vagyok szerényen vagy oktondian megfeledkezni: egyetlen női szerzőként. Túl sokan követnének engem a hátat fordításban előbb-utóbb, anélkül, hogy tudnák…és attól tartok, nemcsak a Táblázatnak fordítanának hátat, hanem valami tágabb halmaznak is. Belső útnak például…

Elmúlt csaknem háromnegyed évem munkája nyomán kidomborodik, hogy mi mindenben zseniális a Megértés Táblázata, mi minden az, ami nélkül nem akarok tovább menni. És mi az, ami viszont semmi esetre sem tartható és amilyen gyorsan csak lehet, korrigálandó. Így lesz a csődből átmeneti csőd. Csak annak van továbbhaladás, aki az elakadást észreveszi. Ez nem idevonatkozó, hanem univerzális szabály. Egyszemélyben nem javíthatom ki azt, ami mindenkinek a feladata. Lássuk meg, hogy mi nem ment, mi volt a hiba, és menjünk tovább. Még jobban épülve a hibából. Menjünk. Ugyanakkor legfőbb feladatom az objektivitás érdekében és a tanulmányaim, tapasztalataim és érdeklődési köreim alapján a Táblázatot egyrészt publikáltan összeszőni, másrészt élesen elválasztani más irányzatoktól. Ezzel, tapasztalatom, hogy nemcsak a Táblázat alkalmazhatóságát dolgozom ki fokozatosan, hanem az eleve más területek – pszichoterápia, asztrológia, családdinamika, antropozófia, pedagógia, teológia és krisztológia – iránt érdeklődők is meg tudnak közelíteni. Személyesen az én saját átadnivalómat illetve a Megértés Táblázatát is. Legnagyobb és legnehezebb, de elképesztően izgalmas feladatnak tartom ezt a minőségű összeszövést és szétválasztást. Mindig is ez volt a közös álmunk. Közhely, hogy a több területen történő munkálkodás és szintetizálás mindig magában rejti a hígulás és káoszgenerálás veszélyét, de ez az, amitől én a legkevésbé tartok. Derűs felismerés számomra, hogy az alapvetően fókuszáló és mélységtűrő karakterjellemzőim karikaturisztikus terhelése után hirtelen végre az az üdítő „veszély” fenyeget, hogy túlhígulónak és felszínes összevisszaságon munkálkodónak bélyegeznek. Nagy örömmel vállalom. Kiléptem a Megértés Táblázata kizárólagos képviseletéből, hogy még hitelesebben képviselhessem. Így tudom szeretni legjobban és így tudom átadni is gyümölcseit. És így működik. Nekem vagy nem csak nekem, azt mindenkinek saját feladata meglátni és megérezni. Hamarosan azt is szeretném elmesélni, hogyan szövődött össze a sorsom a Táblázat sorsával, és hogyan játszottuk vele egymás szerepét. Továbbra is megtisztelve a figyelmetektől, szeretettel Anita.

Erőszak_Megértés_Táblázata

Október másodika az erőszakmentesség világnapja, Mohandas Karamchand „Mahatma” Gandhi születésnapján. Gandhit a világ elsősorban az erőszakmentesség szószólójaként ismeri.

betegség lelki oka

A megbetegedésről. A sejteknek és a szerveknek is, mindkettőnek a maga szintjén - saját intelligenciája van. Persze nem úgy tudatosak, mint mi, az ő “gazdáik”.

A nem megértett dzsinn

"Csak kérd, és megadatik".

"A lényeg, hogy legyen célod."

"Ha eléggé akarod, úgy lesz."

"Teremtsd meg a saját valóságod."

lelkiállapotok, szociopata, megértés táblázata

„Nyugi: a 21. században nincs máglyahalál. Karaktergyilkosság van.” Karaktergyilkosság, 8 napon túl sem gyógyuló súlyos sértés ’ezo’ körökben: "nincs békében". Érzései vannak. És: éppen feldolgoz.

Üzenetem van.

Először is örülök, hogy nem hagytuk magunkat lebeszélni arról, hogy valami történőben van.

Szerelem és a Megértés Táblázata

Ahhoz képest, hogy mindannyian teljes és szép társkapcsolatot szeretnénk, kevesen érezzük úgy, hogy ez megvalósult, megvalósulhat.

Érzésvilág szabályozása

Jó érzés szétnézni, milyen sokan vagyunk, akik rájöttek: az nem mehet úgy tovább, hogy nem vagyunk tudatában: mi folyik bennünk, belső világunkban.

Erőss Sors

Ma van Erőss Zsolt születésnapja.

Oldalak