fügefa

Deres Anita

 

2017.november. Író vagyok és fordító. Megírom, amit lefordítok a világ nyelvéről a megértés nyelvére és a sajátomra. Aztán a megértés nyelvéről és a sajátomról vissza a világ-nyelvre. Egyszer majd biztosan a világnyelvre is. Egyszerűbben szólva: megismerem, átélem, megértem, feldolgozom lelkileg és továbbadom. Mindent. A megértés, a megismerés egy dinamikus, kiáradó és behatoló jellegű munka. Távol áll a passzív ezotériától, ahol leülünk és várunk, hogy valami megnyilatkozzék. Mert az előbb-utóbb elural minket, akkor is, ha nem valljuk be. A megértéssel csak úgy lehet dolgozni, hogy mi megyünk oda, amit, akit megérteni, megismerni akarunk. És mi döntünk. Egyetlen fontos ponton kell megadás és befogadás: mit akar tőlem az élet? Mit akar tőlem ebben a pillanatban? Aztán kell elővennünk az akaratot, a létrehozó-erőket. A Megértés Útja teljes átalakulásának megértésében az én eddigi átalakulásaim is világosan kirajzolódnak. Együtt  alakulunk - én és az Ügy. Ez nem is mehet másképp. Ami él, az változik. A Megértés Útján a változás is rendkívül dinamikus. Belül elképzelhetetlenül, kívül pedig szakaszosan: kínosan sokáig látszólag nem történik semmi, aztán hirtelen minden egyszerre. Személyes történetem, történetünk úgy kerül napvilágra, hogy abból a lényeget, azaz életem értelmét feldolgozva adom át. Azt, amit megértettem belőle és azon át a világból. Ezen dolgozom most. Már eddig is ezen dolgoztam, A Magyarázat megjelenése óta - csak nem szőttem át tudatosan és lényegileg saját életfonalam energetikájával. Amikor már megértjük, akkor szabad. Szabad beleszőni, átadni, életet adni neki emberlétünkkel - visszamenőleg is. Így születik az élet. Így táplálkozik a felemelt múltból a jelen és domborodik ki belőle a jövő. Így tud a Megértés próféciává válni saját magunk számára. Másból sosem, csak a saját életünk, mintázatunk, feladatunk, sorsunk megértéséből. Hogy mit akar tőlünk a sors. Hogy hol a helyünk. És hogy erre igent mondunk. Elképzeltem, ahogy a Sors-szálak szövőmesterei mint drukkolnak mögöttem, mellettem, hogy lépjek elő és mondjak igent végre. Arra az élet-értelemre, ami már eddig is megvolt, de most minden mástól eltekintve kellett döntenem mellette. A lényeges döntések, egyrészt nem mindig reflektorfényben történnek; másrészt pedig minden esetben búcsúnak is számítanak. Valami régitől el. Ha nem így lenne, nem számítanának sem fontosnak, sem nehéznek, sem fejlődésnek. Az életem gazdag, fordulatos és erőteljes - sok szálat kell belül egyensúlyoznom, de ezek a szálak egyre inkább egyvalamire vannak felfűzve - vagy legfeljebb kettőre. A Megértés Útja és a kis családom. Írásaim és átadnivalóm teljes tartalma saját életemből merített. Zsolttal közös életünk tíz évének magánéleti és szakmai gyümölcsözése a legszebb és legigazibb műalkotás, amit együtt és külön is létrehozhatunk. Miután végigvittük a feladatunkat egy fontos szakasz kiteljesedéséig, rájöttünk: már csak az öröm van hátra. És a színek. A gyümölcsözés, az emberlét apró szeretnivalói és a dolgos mindennapok szeretete, ugyanúgy, mint a minden másnál felemlőbb érzése annak, hogy valami nagyon fontosat csinálhatunk, a hivatásunk iránti szenvedély eleven energiájával. Szeretem ezt így, az egészet, és értem, hogy így volt kitalálva. A Megértés Útja, nehézségei ellenére, képes az életöröm lehetőségébe és gyümölcsözésbe torkollni. Ezt kellett észrevennünk. Luther: "Az evangélium jó hír, jó újság... énekel, beszél tőle az ember, és jókedvű lesz...nem törvénykönyv." Mi lehetett a reformáció nagy géniuszának lelkében, amiben megmártotta és áteresztette az egyébként részleteiben nem túl vidám Újszövetséget, hogy aztán arra jutott, hogy mindez öröm? Vigalom volt benne. Minden bizonnyal. Az pedig, olyan tartósan, mint amit egy hosszú fordítás igényel, kizárólag megértés-sorozatok következményeként lehetséges. Életörömmel szeretném én is átitatni a készülő művemet, művünket, hogy igazi örömhír lehessen végre a Megértés Útja is, ne csak ígéretként, hanem tényleg. Ez most a feladatom és az álmom is. Azt adni át, hogy hogyan hoztuk át a szellemi nagyszerűségből az életbe, vagy sekélyesebb szóval a gyakorlatba.

Megtanultam ezen az úton, hogy bármilyen nemes szolgálat is felőröl, ha nem látjuk benne saját, fejlődésekkel teli feladatunkat és lehetőségünket azaz azt, ami NEKÜNK IS AD BENNE; megtanultam, hogy az "odaát", ahonnan a szellemi erő jön, nem egyenlő a mozdulatlan túlvilággal, csak akkor, ha erőnek erejével belekapaszkodunk; megtanultam, hogy a megértéssel utólag mindig kiderül, hogy milyen mélységesen voltunk képesek szeretni, amikor azt hittük, szenvedünk; hogy nem léteznek romboló érzések csak meg-nem értettek; hogy a múltba pecsételt legsúlyosabb hibák is áldássá válnak, ha merünk először is szembenézni, aztán pedig merészelünk kilépni a hibásságból; rájöttem, hogy az erőszak nem mindig nyílt erőszak, sőt; hogy a szeretet egy idő után nem tud nem közölni; és azt is megtanultam, hogy bármilyen erős hit és csoda csak értelemmel karöltve képes adni; viszont az értelem nem mindenható, hanem az élet fölötte áll. Ez a Megértés Útjának meghajlása az élet előtt. Sokat akarok még tanulni, szűrni és feldolgozni a sok-sok nagy géniusz és hétköznapi ember mondanivalóját; de leginkább megnyilvánulni fogok és kapcsolódni, tenni, létrehozni, felépíteni, összekapaszkodni, átadni és örülni. "Tanulni annyi, mint változni" - mondta Buddha. És 7 év belső munka után belegázolt a folyóba és rizst evett. És megörült egy vízibivalynak.

Fontosabb végzettségeim, nem autodidakta tanulmányaim:

1999-2003: Angol nyelvtanár, angol fordító, Miskolci Egyetem

2010-11: NLP

2011-12: Család-és rendszerdinamika, Kövesdi Krisztina

2011: Fejlődéslélektan-pszichopatológia, dr.Daubner Béla

2005-12: asztrológia, Kalo Jenő; karakterológia

Akiktől a legtöbbet tanultam: Rudolf Steiner, Szepes Mária, Müller Péter, C.G. Jung, Peter Orban, Bert Hellinger, Viktor Frankl, Kövesdi Krisztina, Pearl S.Buck

 

2017.június. Amit elétek tárhatok, az az Ügyem iránti odaadás és ennek személyes képviselete. Hogy milyen szerepet játszottam egyénként, nőként, anyaként, fiatalként, szakmabeliként, rajongóként és tanulóként – az kívülre teljesen lényegtelen. Már. Még. Rám akkor lehetsz majd kíváncsi, ha megismerted az ügyet, amit neked át kell adnom. Szimpátia, antipátia kizárva. Ha szimpatikus vagyok neked, kérlek, figyelj inkább mostantól a Megértésre. Ha nem vagyok szimpatikus, kérlek, lépj tovább. A Megértés Útja képviselője vagyok, lényegemben. A Megértésről többet jelen honlapon és a Magyarázat című könyvben, tanfolyamainkon tudhatsz meg, és épülő munkásságunk által.

A Megértés Útja a legfelemelőbb ügy, amivel valaha találkoztam, a legemberibb és a legszellemibb egyszerre, a legegyszerűbb, mégis a legszínesebb, és mindenre kiterjedő. Olyan új, hogy még a fogalom – a Megértés ideája – is alig-alig fogható fel kezdetben. Hát még a területek, amelyeket megérint és átmos, a rengeteg kibontatlan téma, szak- és életterület, gondolat, nézőpont, életút…Igyekszem beváltani a Sorsom bizalmát, hogy a lehető legtöbb szempontból bemutassam majd, milyen briliáns, teljes, emelkedett, virágzó, szabad és igazi értékeket hordozó életet lehet élni, ha magunkban sikerül kibontani, mit is jelent a megértés útja. Mégis: az alaposságból, a mélységből itt egyébként értelmetlen engedni. A dolgom - és kikapcsolódásom is egyben - , hogy impulzusokat adjak, gondolkodásmódot világítsak meg, és személyes életemben is létrehozzam és megéljem ennek a korszak-alakító ideának a gyümölcsöző hatásait.

Hogy miért pont én, azt csak én tudhatom. Teljesen még a közeli szeretteim sem. Ezt saját káromon tanultam meg, elegen kérdezték, és a megértés útjára kíváncsiakat nem terhelhetem felesleges figyelemelvonással. Hogy hogyan jutottam ide, az az én életem értelme, és szigorúan véve mindenki másnak értelmetlen. Így vállalom mostantól a felelősséget a Fügefák gazdag életnedveiért.

Köszönöm, hogy megértesz.