fügefa

Deres Anita

 Író, fordító, asztrológus, önismereti konzulens. A Megértés Útja Egyesület elnöke, egy óvodás kisfiú édesanyja. Házaspárként Gárdonyi Zsolttal a MT – A Magyarázat szerzői és a Megértés Táblázata az Életben aktív képviselői.

Fő irányvonalak: megértéstechnika, konfliktuskezelés, pszichológia, családdinamika, életút, karakterológia

2018. október. Szinte materialista, céltudatos beállítottságból indult a későbbi mélylélektani és írói pályám. Korai felnőttkoromig kimondott önismeret nélkül építettem önéletrajzomat. Számos területen dolgoztam, külföldön és itthon, világot jártam, tanultam. Sokadszori, egymáshoz hasonló krízissorozat után találkoztam egy olyan asztrológussal, aki logikusan, átlátható összefüggésekkel, mellébeszélés nélkül magyarázta az emberek egyéni jellemzőit – ez annyira megragadott, hogy autodidakta módon, napi sok órában egy évig csak asztrológiát tanultam. Karakterológiára, életfeladatokra és e kettő összefüggéseire fókuszálva, nem pedig jóslásra. Ettől a ponttól számítom azt az erős hivatástudatomat, miszerint a metafizikai és a fizikai világ minél közelebbi és minél nagyobb metszetét kell megragadni, élni és átadni. Az embertől nem lehet elvenni sem azt, hogy szellemi, isteni lény – sem azt, hogy két lábbal és testtel létezik a földön, élete végéig a problémásság és az életörömök között ingázva. Az ember energia és anyag egyszerre. Sem az egyik, sem a másik nem visz semerre önmagában. Ez szépen hangzik mint idea, de kidolgozni életfeladat – szerintem mindannyiunknak, saját egyéni feladatkörünk szerint.

Összességében ez az én átadnivalóm. Örömmel tevékenykedem a mindenhová beférkőző, önigazoló, arrogáns vagy csak hiszékeny idealizmus felszámolásáért. Az emberi élet: fekete és fehér, és ebből következően színes. A feketét nem meglátni kell és felszámolni. Ez kevés. Ebből sohasem lesznek színek. Elevenség sem. Boszorkányüldözés és kifelé mutogatás legfeljebb, nem beszélve az elkeserítően űzött, aztán pedig téveszmésen elsajátított tökélyről. A lélektan elkötelezettjeként szüntelenül beleütközöm ebbe, a spirituális idealizmus térhódítása – bár szükségszerű és végül is előrevivő jelenség, a lufik szétpattanását elősegítendő – nem könnyíti meg sem a bajban lévők, sem az igazi és építő életet választók dolgát.

Munkásságom a Megértés Táblázata és a Magyarázat című könyvem kapcsán:

Csaknem tíz évvel ezelőtt Rádiusz Tamással és Hadnagy Előddel kezdtem dolgozni a Megértés Táblázatán, s férjemmel, Zsolttal együtt közös könyv írásába fogtunk. Stabil hittel és nagy energiákkal tartottunk ki átadnivalónk mellett és teljes önátadással vállaltuk, amiről beszéltünk és írtunk. Sajnálatosan meg-nem értett szétválást választottunk Rádiusz Tamástól – sajnálatos, mivel az elem és alom szavak léleklétrája elsősorban az ő álmát és munkáját képviselte, viszont érthető, mivel Tamás nem a könyvírás iránya mellett döntött –  Hadnagy Előd pedig a kettőnk által hosszasan előkészített könyvírási -és kiadási mederbe végül hozzánk csatlakozott, s a könyvírást hárman fejeztük be. Ez a történet teljességében számomra csak évekkel később derült ki. Szándékosan mesélem most el ezt egy eddig hangsúlyozott megvilágítástól eltérően. Mint mindennek, ennek is így volt helye, értelme, s bennem erőforrást képvisel ma az éveken át tartó, lelkileg és következményeiben is nyomasztó „félreértés”. Egy fontos történet kezdetét sokszor mindannyian másképp látjuk, és olyan is van, hogy idővel mindenki átírja. Mert egy megkérdőjelezhetetlen, dogmatikus és hiányos történetnek mindig komoly oka van. Az ilyesféle eredet-meghatározás tekintetében nincsenek sem szellemi, sem lelki, sem fizikai tények. Egyéni történetek vannak. Minden más csak mítosz. Egy szoros barátság és szellemi összetartozás traumatikus végét jelentette az, hogy hármunk könyvének megjelenése után nem sokkal már nem ugyanabban hittünk. Később kiderült, hogy ez kezdettől így volt, de az azonosságokra alapoztunk – s ezt nem is bántam meg. Bár a könyv után még 4 évig együtt dolgoztunk, az észrevétlen és lassú eltávolodás óriási munkával és erőbefektetéssel járt részemről – az elválás és az elválás megakadályozásának folytonos dilemmája.

Becsülhetetlenül sokat tanultam és tapasztaltam ezalatt a nemet mondásról, a passzív agresszióban való teljes társadalmi járatlanságról, a túlzásokról, a lélektannal folytatott munka ártalmatlan és valóban komoly veszélyeiről. A félreértett és piedesztálra emelt értékekről, mint amilyen a hűség, a kitartás, a civilizált viselkedés, a harmónia, a békesség, konfliktusmentesség és persze a groteszkké torzított megbocsátás és irgalom-nézőpont. Ez egyáltalán nem csak a mi történetünk tanulsága – hanem mindenütt fellelhető problematika.

A szerzőhármas szétválása és az azt megelőző magányos, de teljes erőbedobással végzett munkám a szétválás után oly módon kapcsolódik, hogy világos egyensúlyt kell találnom a Megértés Táblázata működő és nem működő vonásainak merész vállalásában. A Magyarázat az én könyvem is, s egy pillanatig sem hittem igazán, hogy bármi hamis lenne benne. Büszke vagyok rá, hajlandó vagyok építeni rá és arra, amit benne vallok. De muszáj, hogy a „show” folytatódjon. A happy-end befőzése üvegekbe egy ideje már Hollywoodban sem az igazi. Nemcsak a „happy”, hanem az „end” sem. Nincs vége. Hogyan tovább tehát?

Jelenleg ismét pszichológiai tanulmányaimat folytatom, összeszőve a saját tapasztalataimmal és a Megértés Táblázatával folytatott munkámmal. Erős meggyőződésem és tapasztalatom, hogy az eddigi munkám a Megértés Táblázatával és első könyvem értékei nem automatikusan örökérvényűek, de nem is elsöprendők – hanem a szerzőhármas szétválása élő, kincseket rejtő tanulságokkal szolgál, a Magyarázat és a Táblázat folytatásához és szükségszerű kiegészítéséhez (!)– annak, aki hajlandó észrevenni a megrekedést, feldolgozni és úgy továbblépni. Határozottan nem értek egyet azokkal, akik szerint a 2013-ban megjelent Megértés Táblázata befejezett (mely nagyrészt az én munkám is, és akár fontos tény, akár nem fontos, de az egyetlen női szerzői nézőpont általam van benne vagy nincs benne). Befejezett, abban a tekintetben, hogy eljutott a kiadásig, azaz eljuttattuk. Elfogadom, hogy nem muszáj tovább dolgozni rajta, vele, de ez nem egyenlő azzal az okkal, miszerint kész lenne. De tekinthetjük így is: ha kész, akkor pedig távolról sem lehetséges, hogy teljes lelki skálát öleljen fel. Hogyan is lehetne?

Egy önismereti rendszer kidolgozása természetesen nem állhat meg az elméleti alapok lefektetésével és mégoly pontos meghatározásaival. Megtanultam, hogy egy elmélet mindaddig igaz, míg a gyakorlatba ültetését el nem kezdik. Onnantól fogva az, amit nem ültetünk belőle gyakorlatba, elsorvad és hamissággá, megtévesztővé válik. A gyakorlatba ültetés folyamata tehát már csak két lehetőséget kínál: lesznek az igaz tételek és lesznek a hamis tételek. Hamis tétel az, amely nem bizonyosodik be – vagy azért, mert kipróbáltuk, vagy azért, mert elmulasztottuk kipróbálni.

Ebből az következik, hogy amit elmulasztottunk kipróbálni, az soha többé nem lehet már igaz. Ennél nagyszerűbb és izgalmasabb tapasztalatot nem nagyon tudok kívánni senkinek. Végtelenül hálás vagyok, hogy saját magam juthattam ide.

Bármiről is legyen szó, az ember egyik legnagyobb tévedése a kidolgozottság illúziója. Ez a spirituális idealizmus és a materialista maximalizmus közös, szorongató rákfenéje. És nemcsak azok számára, akik azt hiszik, hogy képesek a tökéletességre. Hanem azok számára is, akik viszont ezt képtelenek elhinni magukról, de másoktól viszont elhiszik. Ez végső soron borzalmas kettéosztottságot eredményez, valamint egy „kiválasztottak”-ra és „kirekesztettek”-re osztott hierarchiát. Ugyanez történik az „alacsony” és a „magas” lelkiállapotokkal, ha a fenti tudattalan nézőpontok érvényesülnek. Ez a Táblázat kapcsán is bekövetkezett és a lelkiállapot szerinti kettéosztás személyes szétválásban is megnyilvánult.

Nem egymást vagy a lelkiállapotokat kell jóra és rosszra kettéosztani, hanem magunkban kell fellelni mindezt. A jó és a rossz hír ugyanaz: ennek sosincs vége.

Fontosnak tartom minél többféleképp levezetni és átadni, hogy a belső út, a spiritualitás, a metafizikai megközelítés, egyáltalán bármilyen lelki élet nem folytatható a fizikai világban elszenvedett sikertelenségek és gyökértelenség kompenzálásaképp. Tömegek fordulnak azért befelé, mert „odakint”, a világban nem találták helyüket, identitásukat, színeiket; s vagy nem tudták magukat meghatározni a társadalomba illeszkedve, vagy ha megpróbálták, kudarcot vallottak. Ez nagyon fontos motiváció és kín-nyomás a belső útra forduláshoz; de csak ideiglenes. Ha nem „térnek vissza” az életbe, a hétköznapiságba, az örömbe, a kapcsolatokba, erősebben, gyümölcsözőbben és örömtelibben, mint ahogyan indultak, akkor komoly segítségre van szükség. A belső út nem a materialista élet elítélését jelenti. Nem jelentheti azt. Legjobb esetben képmutatás, álszentség, őszintétlen kapcsolatok és fejlődésre alkalmatlan játszmák az eredmény; legrosszabb esetben súlyos betegség, pszichózis, rettegés, elszigeteltség, depresszív cselekvésképtelenség és a kapcsolatok fokozatos kiüresedése. Az az igazság, hogy én a „legjobb esetben”- t nagyobb problémának tartom, mert alattomosabb, elhúzódóbb, és oly módon gyűrűzik tovább szinte tömegesen, hogy megtéveszti a többieket, elérhetetlen értékeket hangsúlyozva, s ezzel vagy módszeresen aláásva az önbecsülést, vagy pedig mérhetetlen energiákat mozgósítva egy teljesen felesleges, hiábavaló irányba. Ez utóbbit tartom a legeslegnagyobb problémának. Amikor valaki tartósan életerőt tesz egy olyan valamibe, amely egyáltalán nem vagy csak alig gyümölcsözik – s mindez nem elég, még „bíztatást” is kap időről időre, hogy tartson ki, tegyen bele még többet, hiszen az igazi munka és az igazi eredmények nem instantak. Észre sem veszi, hogy már oly messzire ment, hogy nem éri meg visszafordulni. Valójában mindig megéri! Ezt saját tapasztalatból mondom. Mint ahogyan azt is, hogy a jó irányba végzett belső munka szüntelenül ad erőt, energiát, és hol apró, hol pedig nagyobb pozitív változásokat. Ha tehetném, hangszóróba kiáltanám, hogy „sose higgy túl hosszan abban, ami vagy aki semmilyen változást nem ad az életedbe”. Akkor tedd el úgy, hogy szép volt, mert inspirált, és menj tovább. 

Volt, ami működött a Megértés Táblázatából, és volt, ami nem. Munkámnak egy részét az teszi ki, hogy a Megértés Táblázata nemműködő vonásaiban felleljem és bemutassam azokat a becsülhetetlenül fontos tanulságokat, melyeket csak és kizárólag az illúziókkal történt egybeolvadás és odaadottság, majd azok leleplezése tud felszínre hozni. A Megértés Táblázata tehát, mint kiderült, olyan alkotás, mely önmagán belül egyszerre vállalja az igazat és a hamisat. Különleges, újszerű, nem mindennapi és merész feladatnak tartom mindezt a felajánlkozást - az Öszinte Ember metaforáját, aki nem tesz mást, mint feketén ÉS fehéren vállalja magát és ebből képes színeket ajándékozni azok számára, akiket a hazug, tökéletes termékek és módszerek reklámaival fárasztó világ már nem tud megérinteni. Teremtő, megtartó, lebontó - ez is egyfajta hármasság. Csak néha megfeledkezünk róla. Anita.

---------------------------------------------------------------------------------------------------------

2017.november. Író vagyok és fordító. Megírom, amit lefordítok a világ nyelvéről a megértés nyelvére és a sajátomra. Aztán a megértés nyelvéről és a sajátomról vissza a világ-nyelvre. Egyszer majd biztosan a világnyelvre is. Egyszerűbben szólva: megismerem, átélem, megértem, feldolgozom lelkileg és továbbadom. Mindent. A megértés, a megismerés egy dinamikus, kiáradó és behatoló jellegű munka. Távol áll a passzív ezotériától, ahol leülünk és várunk, hogy valami megnyilatkozzék. Mert az előbb-utóbb elural minket, akkor is, ha nem valljuk be. A megértéssel csak úgy lehet dolgozni, hogy mi megyünk oda, amit, akit megérteni, megismerni akarunk. És mi döntünk. Egyetlen fontos ponton kell megadás és befogadás: mit akar tőlem az élet? Mit akar tőlem ebben a pillanatban? Aztán kell elővennünk az akaratot, a létrehozó-erőket. A Megértés Útja teljes átalakulásának megértésében az én eddigi átalakulásaim is világosan kirajzolódnak. Együtt  alakulunk - én és az Ügy. Ez nem is mehet másképp. Ami él, az változik. A Megértés Útján a változás is rendkívül dinamikus. Belül elképzelhetetlenül, kívül pedig szakaszosan: kínosan sokáig látszólag nem történik semmi, aztán hirtelen minden egyszerre. Személyes történetem, történetünk úgy kerül napvilágra, hogy abból a lényeget, azaz életem értelmét feldolgozva adom át. Azt, amit megértettem belőle és azon át a világból. Ezen dolgozom most. Már eddig is ezen dolgoztam, A Magyarázat megjelenése óta - csak nem szőttem át tudatosan és lényegileg saját életfonalam energetikájával. Amikor már megértjük, akkor szabad. Szabad beleszőni, átadni, életet adni neki emberlétünkkel - visszamenőleg is. Így születik az élet. Így táplálkozik a felemelt múltból a jelen és domborodik ki belőle a jövő. Így tud a Megértés próféciává válni saját magunk számára. Másból sosem, csak a saját életünk, mintázatunk, feladatunk, sorsunk megértéséből. Hogy mit akar tőlünk a sors. Hogy hol a helyünk. És hogy erre igent mondunk. Elképzeltem, ahogy a Sors-szálak szövőmesterei mint drukkolnak mögöttem, mellettem, hogy lépjek elő és mondjak igent végre. Arra az élet-értelemre, ami már eddig is megvolt, de most minden mástól eltekintve kellett döntenem mellette. A lényeges döntések, egyrészt nem mindig reflektorfényben történnek; másrészt pedig minden esetben búcsúnak is számítanak. Valami régitől el. Ha nem így lenne, nem számítanának sem fontosnak, sem nehéznek, sem fejlődésnek. Az életem gazdag, fordulatos és erőteljes - sok szálat kell belül egyensúlyoznom, de ezek a szálak egyre inkább egyvalamire vannak felfűzve - vagy legfeljebb kettőre. A Megértés Útja és a kis családom. Írásaim és átadnivalóm teljes tartalma saját életemből merített. Zsolttal közös életünk tíz évének magánéleti és szakmai gyümölcsözése a legszebb és legigazibb műalkotás, amit együtt és külön is létrehozhatunk. Miután végigvittük a feladatunkat egy fontos szakasz kiteljesedéséig, rájöttünk: már csak az öröm van hátra. És a színek. A gyümölcsözés, az emberlét apró szeretnivalói és a dolgos mindennapok szeretete, ugyanúgy, mint a minden másnál felemlőbb érzése annak, hogy valami nagyon fontosat csinálhatunk, a hivatásunk iránti szenvedély eleven energiájával. Szeretem ezt így, az egészet, és értem, hogy így volt kitalálva. A Megértés Útja, nehézségei ellenére, képes az életöröm lehetőségébe és gyümölcsözésbe torkollni. Ezt kellett észrevennünk. Luther: "Az evangélium jó hír, jó újság... énekel, beszél tőle az ember, és jókedvű lesz...nem törvénykönyv." Mi lehetett a reformáció nagy géniuszának lelkében, amiben megmártotta és áteresztette az egyébként részleteiben nem túl vidám Újszövetséget, hogy aztán arra jutott, hogy mindez öröm? Vigalom volt benne. Minden bizonnyal. Az pedig, olyan tartósan, mint amit egy hosszú fordítás igényel, kizárólag megértés-sorozatok következményeként lehetséges. Életörömmel szeretném én is átitatni a készülő művemet, művünket, hogy igazi örömhír lehessen végre a Megértés Útja is, ne csak ígéretként, hanem tényleg. Ez most a feladatom és az álmom is. Azt adni át, hogy hogyan hoztuk át a szellemi nagyszerűségből az életbe, vagy sekélyesebb szóval a gyakorlatba.

Megtanultam ezen az úton, hogy bármilyen nemes szolgálat is felőröl, ha nem látjuk benne saját, fejlődésekkel teli feladatunkat és lehetőségünket azaz azt, ami NEKÜNK IS AD BENNE; megtanultam, hogy az "odaát", ahonnan a szellemi erő jön, nem egyenlő a mozdulatlan túlvilággal, csak akkor, ha erőnek erejével belekapaszkodunk; megtanultam, hogy a megértéssel utólag mindig kiderül, hogy milyen mélységesen voltunk képesek szeretni, amikor azt hittük, szenvedünk; hogy nem léteznek romboló érzések csak meg-nem értettek; hogy a múltba pecsételt legsúlyosabb hibák is áldássá válnak, ha merünk először is szembenézni, aztán pedig merészelünk kilépni a hibásságból; rájöttem, hogy az erőszak nem mindig nyílt erőszak, sőt; hogy a szeretet egy idő után nem tud nem közölni; és azt is megtanultam, hogy bármilyen erős hit és csoda csak értelemmel karöltve képes adni; viszont az értelem nem mindenható, hanem az élet fölötte áll. Ez a Megértés Útjának meghajlása az élet előtt. Sokat akarok még tanulni, szűrni és feldolgozni a sok-sok nagy géniusz és hétköznapi ember mondanivalóját; de leginkább megnyilvánulni fogok és kapcsolódni, tenni, létrehozni, felépíteni, összekapaszkodni, átadni és örülni. "Tanulni annyi, mint változni" - mondta Buddha. És 7 év belső munka után belegázolt a folyóba és rizst evett. És megörült egy vízibivalynak.

Fontosabb végzettségeim, nem autodidakta tanulmányaim:

1999-2003: Angol nyelvtanár, angol fordító, Miskolci Egyetem

2010-11: NLP

2011-12: Család-és rendszerdinamika, Kövesdi Krisztina

2011: Fejlődéslélektan-pszichopatológia, dr.Daubner Béla

2005-12: asztrológia, Kalo Jenő; karakterológia

Akiktől a legtöbbet tanultam: Rudolf Steiner, Szepes Mária, Müller Péter, C.G. Jung, Peter Orban, Bert Hellinger, Viktor Frankl, Kövesdi Krisztina, Pearl S.Buck

 

2017.június. Amit elétek tárhatok, az az Ügyem iránti odaadás és ennek személyes képviselete. Hogy milyen szerepet játszottam egyénként, nőként, anyaként, fiatalként, szakmabeliként, rajongóként és tanulóként – az kívülre teljesen lényegtelen. Már. Még. Rám akkor lehetsz majd kíváncsi, ha megismerted az ügyet, amit neked át kell adnom. Szimpátia, antipátia kizárva. Ha szimpatikus vagyok neked, kérlek, figyelj inkább mostantól a Megértésre. Ha nem vagyok szimpatikus, kérlek, lépj tovább. A Megértés Útja képviselője vagyok, lényegemben. A Megértésről többet jelen honlapon és a Magyarázat című könyvben, tanfolyamainkon tudhatsz meg, és épülő munkásságunk által.

A Megértés Útja a legfelemelőbb ügy, amivel valaha találkoztam, a legemberibb és a legszellemibb egyszerre, a legegyszerűbb, mégis a legszínesebb, és mindenre kiterjedő. Olyan új, hogy még a fogalom – a Megértés ideája – is alig-alig fogható fel kezdetben. Hát még a területek, amelyeket megérint és átmos, a rengeteg kibontatlan téma, szak- és életterület, gondolat, nézőpont, életút…Igyekszem beváltani a Sorsom bizalmát, hogy a lehető legtöbb szempontból bemutassam majd, milyen briliáns, teljes, emelkedett, virágzó, szabad és igazi értékeket hordozó életet lehet élni, ha magunkban sikerül kibontani, mit is jelent a megértés útja. Mégis: az alaposságból, a mélységből itt egyébként értelmetlen engedni. A dolgom - és kikapcsolódásom is egyben - , hogy impulzusokat adjak, gondolkodásmódot világítsak meg, és személyes életemben is létrehozzam és megéljem ennek a korszak-alakító ideának a gyümölcsöző hatásait.

Hogy miért pont én, azt csak én tudhatom. Teljesen még a közeli szeretteim sem. Ezt saját káromon tanultam meg, elegen kérdezték, és a megértés útjára kíváncsiakat nem terhelhetem felesleges figyelemelvonással. Hogy hogyan jutottam ide, az az én életem értelme, és szigorúan véve mindenki másnak értelmetlen. Így vállalom mostantól a felelősséget a Fügefák gazdag életnedveiért.

Köszönöm, hogy megértesz.