Kezdőlap >> Vajon miért a sovány?
nők megértése

Vajon miért a sovány?

Tudjuk, hogy a nő archetipikus képe inkább kerek, lágy – egyszóval termékenységet, befogadást és finom hullámzást sugalló. Azt is tudjuk viszont, hogy a mai nyugati nőideál ennek szöges (...) ellentéte: nemcsak hogy vékony, hanem izmosra dolgozott, fiús, akár szögletes is. Azok a lányok-hölgyek, akik elmondásuk szerint szívesen dolgoznak ezért az eredményért (vigyázat: lélektudatosság hiányában igen sok minden belefér abba, hogy “szívesen”!), joggal kérdik: mi a baj ezzel? Joggal tehetjük fel a kérdést: ha ő így jól érzi magát, a világnak (egy részének) pedig tetszik, akkor miért ne lehetne ez az ideál? A vénuszi formák rajongói és viselői pedig szintén joggal kérdik, hogy hol marad a hagyományos értelemben vett női körvonalak tisztelete, és miért nem kezd már végre valóban, számosabban teret nyerni?

A mai nőideál miért szöges ellentéte a természet ízlése szerinti nő-ideának?

Sok-sok éve hallani már arról, hogy “divatba jön” a kerekebb test; lépten-nyomon halljuk, hogy a férfiaknak is jobban tetszik valójában, még ha nem is vallják be; s a csapból is folyik az, hogy mennyire boldognak lehet lenni akármilyen (tehát akár gömbölyű) külsővel is. De moccanni nem moccan semmi! Roppant kevés hatással bírnak a kollektív tudatra ezek az észérvek. Döcögnek. Továbbra is robogva tolják azonban a soványat és a kisportoltat. (Figyelem: itt most mindezek túlzott és egyedülálló hangsúlyozásáról beszélünk! Nem kérdés, hogy a sport és a kellemes karcsúság üdvös.)
Ízlések és pofonok, mondhatjuk; illetve egyszer ez a divat, másszor amaz, s valakinek mindig pechje van – ezt is mondhatjuk. De a kérdés nem az, hogy melyik tábornak van igaza. Még csak az sem, hogy melyik forma áll közelebb az őstípusoshoz, magához a nő szimbólumához. Mert miért ne lehetne valaki nőies egy libbenő, könnyű tündéralkattal? (Ez utóbbi persze nem az, amit el akarnánk érni vagy ránk akarnának erőltetni – hiába, hiszen erre születni kell.)
A kérdés az, hogy valójában miért dívik pont az a testalkat, amiért dolgozni kell. Fizikailag kell dolgozni érte, sokat, rendszeresen és mindig. Pörögve, meg nem állva. Abban a világkorban, amikor az embernek helyesen lélegezni vagy magába nézni sincs ideje megtanulni, pillanatokra sem. És megy a vita, hogy melyik az igaz: “arra van időd, amire akarod”; vagy “valami fontosabbtól venném el”.

Nézzük csak. Az ember adott egységű energiáját kétféle módon használhatja (és kell is használnia): kívülre és belülre. A női archetípus, a Hold és a (földies)Vénusz formavilága azért olyan lágy és ívelt, mert az energia – a figyelem, az erő, az idő – az érlelésre, tehát túlnyomórészt belülre áramlik. Itt a forma nem azt sejteti, hogy be lenne fejezve, kockára, élére vasalva, lezárva. A női forma alakul, tágul, érik. Alapesetben tehát ha valaki új életet növeszt vagy csak ül és vár, mert ez a dolga, esetleg vigyáz valamire, valakire (kívül vagy belül!), akkor természetesen puhább lesz a fizikai teste. Ugyanez a helyzet a lelki érleléssel, a lelki várakozással, a lelki teherhordozással, mások lelki megtartásával. Ülsz, befogadsz és megtartasz. Érlelsz, óvsz és érzel. Ez alapvetően női működésmód.
Igen ám, de akkor kinek marad ereje az “odakintet” formálni? A láthatót? Ha odabent ringatom a bölcsőt, belül dolgozom valamin, akkor közben kiszaladgálok megmetszeni a rózsákat? Gondolom, az lenne erre a válasz: a kettőt együtt kell tudni.
Igen kevés kivételtől eltekintve ez szinte lehetetlen. Az ember valamerre mindig tolódik energetikailag: vagy bentre vagy kintre. Ez egyéniség kérdése is, illetve élethelyzet-függő is. A lényeg, hogy igen-igen tudatos, kimunkált, hosszú belső út kell ahhoz, hogy mindkettőt legalább nagyjából egyensúlyban tudjuk tartani, a “kintet” és a “bentet” is! Épp ezért ez nem lehet etalon, nem lehet minta, nem lehet elvárás. No, ne féljünk, nem is az. Egyelőre a lényeg, hogy a “kinted” stimmeljen. (“Kint” alatt a külső, akár szellemi teljesítményt is értjük – mindazt tehát, amit az ember “letesz az asztalra”!) Vagyis ez az egyetlen elvárás, egyelőre.

Egy olyan társadalomban, vagy szűkebben olyan környezetben, ahol a női önértékelés központjává a mindenáron való soványodást és izmosodást teszik (figyelem: tehát nem soványságot, hanem soványodást! Mindenki soványodjon valamennyit, folyton – az lényegtelen, hogy néz ki), szóval egy ilyen környezetben nem szűnő késztetést érezhetnek testjavításra azok a lányok és nők, akik bármi miatt nem érzik jól magukat a bőrükben. (Ez nagyjából = mindenki.) A hangsúly most a nem szűnő késztetésen van. Úgy hívják: lelki kényszer. Észre sem veszed. Még azt is hiszed: szívesen teszed. És amíg valami külső eredményre irányuló kényszered van, nem sok esélyed marad bármi értékeset megérlelni. (Amiben pedig egy nő olyan, de olyan jó lenne!) Bármi olyat, amihez hosszabb távú türelem, kitartás és lelki munka kell. Amíg azzal vagy elfoglalva, hogy odakint el ne veszítsd a formát, vagy épp azzal, hogy megnyerd a formát, addig nincs belső út. Nem is lesz. Nincs rátalálás az igazi helyemre, az igazi feladatomra, az igazi életemre. És az Igazira sem. Az igazi női megelégedettség forrására végképp nincs rátalálás – mert az abból fakad, hogy tudom, hogyan kell hosszan, türelmesen és bizalommal magára hagyni az odakintet, a látható világot, azért, hogy bevonulhassak nőiesen létrehozni (=megérlelni) valamit. Akár csak elgondolkodni valamin, hosszan és belefeledkezve. Hát ez nincs, sovány szépségideálnál pont ez nincs. Megéri ez vajon a társadalomnak, a környezetnek? Megéri azt a kollektív nyomást helyezni a nőkre, hogy folyamatosan dolgozzanak magukon, kívül? Fogyókúrával, sporttal, diétamániával, vagy egyéb, tényleg haszontalan divat-és szépségrituálékkal? Egy nő nem mehet ki “így” az utcára…

Még egyszer hangsúlyozzuk: semmi baj a szépségápolással és annak értéktudatával, a gond az elvárással van és az amögött rejlő tereléssel. Hogy foglalkozz te csak, nő, a maskarával. Még pedig pont úgy és pont annyit, ahogyan az dívik. (Gondoljunk csak bele: a divat mindig valami központilag diktált, egységesített. Eleve ellentétes az élettel, az egyéni úttal, az egyéni emberi haladással és az univerzális rend személyre szabott sokszínűségével.)

A korszellem tehát sohasem véletlenszerűen választ ideált, ikont, divatot. A nőideál megalakulásánál sem az a lényeg, hogy jelenleg ez valóban a soványságot jelenti-e. A nőideál mögé is csak befurakszik a mostani korszellem mindent behálózó ál-ideája: pörögd szét magad, csinálj 100 dolgot egyszerre, siess, lóss-fuss, ne ülj, ne gondolkodj, ne összegezgess. És a forma, a soványság ennek mindössze egy frappáns megjelenítése. A jelenlegi nőideál tehát valójában a lótó-futó nő, s természetes, hogy ennek hívóképe inkább a vékony, mint a telt test. Nos, hát ennek legyünk tudatában. Hogy a korszellem küld minket, küld a “bölcső” mellől (bármilyen ötlet, mű, feladat, gyermek, szerelem, vágy, lelki segítség érlelőbölcsője mellől), mégpedig lótni-futni. De mi nyugodtan maradjunk csak, várjunk, és legyünk mi a lélek.
A többi ráér. Aztán majd ráérünk mindenre. Formát formálni, elérni valamit, “letenni az asztalra”, megmutatni, teljesíteni, elkápráztatni –  ha akarunk.

A nőideál pedig magától fog megváltozni. Nem lehet cél, hanem kellemes mellékhatás lesz majd. Ha belül megváltoznak majd a nők, tömegesen – akkor. És a férfiak is. És a világ: oda, hogy elkezdi magasra emelni az érlelést. A várakozást. Az óvást és csöndes figyelést mint elsődleges feladatot. A lelki munkát mint látszólagos tétlenséget. Mindez valójában már tart. Észrevettétek?

Deres Anita

 

A Megértés Táblázata és a róla szóló könyv: A Magyarázat
Interjú a szerzőkkel a lelkiállapotok mindennapi hatásáról

Lelkiállapotok tanfolyama, ahol a szerzőktől tanulhatod meg, hogyan lehet tudatosan törekedni a megértésre.

Felelősség megértés

Feldmár András és Geréb Ágnes beszélgetett vasárnap a biopolitikáról és bioetikáról

Elem és alom

Van kedved...? Most nem vagyok olyan hangulatban… majd amikor kedvem lesz… hiába, ha rossz passzban vagyok, nem megy úgy… hát nekem erre már nincs energiám… bal lábbal keltem fel…

Megértés Táblázata duálpár ikerláng

A duálpárok és az ikerlángok – egyáltalán a spirituális értelemben vett, emelkedett társkapcsolat – témája nem szűnik tovább duzzadni.

Minden kapcsolatomat elszúrom. Ráadásul mindig ugyanúgy. Mégsem tudok változtatni. Megőrülök ettől.

De ja vu megértés
Mi lenne, ha a deja vu-érzés magyarázatát nem az agyban, nem a memóriában keresnénk, hanem a pszichében, a lelkivilágunkban?
Bizalom_Önbizalom_Megértés_Táblázata

Az önbizalom hagyományos értelemben: Hit magunkban, meggyőződés a saját képességeinkről, erőnkről, céljaink elérhetőségéről, amit nem feltétlenül tudunk igazolni, mégis bizonyosnak tartunk.

elme megértés táblázata

Hogyan állítsd saját szolgálatodba a sokat szidott és meg nem értett elmédet belső rendrakásért a Megértés Útján?

Zenedoboz és lelkiállapotok

A zenének óriási lelkiállapot-formáló hatása van. Nemcsak annak a zenének, amit szándékosan én választok, hanem annak is, amit véletlenül meghallok valahol.

Mindent Neked Adok. A szeretetem. A szerelmem. Az egész lényemet. Minden többletemet, és azonnal. Nekem elég az élettől, ha egyetlen emberrel oszthatom meg. Ha ez teljes és egész, nem kell több.

Oldalak