Kezdőlap >> Mire jó a derű és mi vezet az igazi vigalomig

Mire jó a derű és mi vezet az igazi vigalomig

A bohóc és a nevettető azzal örvendeztet, hogy a valóságot teljesen más szemszögből mutatja.
A hétköznapi bohócok is. A derűcsinálók.
Mit jelent ez lélektudatosan?
Vegyünk például egy humoristát. A saját magában és a közönség lelkében tudatosan vagy tudattalanul hordozott nehéz témát (aktuális politikai, társadalmi jelenségeket például) kiemeli a saját lelkéből, ezzel a közönség lelkéből is. Mintegy kidobja, kiveti a lélekből, leválik róla, hogy megszemlélhesse távolabbról és semlegesen. Ez a kiazonosulás fázisa. Ekkor nincs rajta tét. Ha nem jó a humorista, ha nem igazi a bohóc vagy ha nem lesz humoros, akkor ez simán csak: leválás valamiről lélekben. „Nem foglalkozom vele többet.”
Igen ám, de a Bohóc azért teszi ki, hogy aztán visszavehesse, de teljesen más ruhába, poénruhába öltöztetve. Felöltözteti a problémát, a helyzetet más színekbe, és így veszi vissza a lelkébe – és a többiek lelkébe is így teszi át. Így tudja megélni, megéletni. Átcsomagolva, megízesítve. És ez a csomagolás annyira más, annyira elüt a megszokott valóságtól, hogy sokkolóan ütközik a lélekbe, ezt az elme pedig poénnak fordítja. A poén szó állítólag a „pont” latinjából ered, ami pedig a kihegyezés, éle valaminek, tehát a lényeg megragadása és kiemelése. A görög „humor” pedig nedvet, folyadékot jelent. Vagyis szimbolikus értelemben a lélek tartalmát. Mindenképp az érzésekkel játszik, csak épp tényleg „játszik” velük. Mesterien. Kiazonosul valamiből, átöltözik vele, majd visszaazonosul a lélekbe, és mindvégig magával viszi a hallgatóságot is.
A bohóc nem fél. A bohóc, a humor engedelemmel működik (nem halálfélelemmel), amikor valamit másképp akar látni az életében. Az engedelem mindig egy finomabb, kevésbé drasztikus leválás valamiről vagy valakiről. Mint levél a fáról. Ez még nem a humor forgószél-szerű felrázása.

És akkor hogy jön ide a síró bohóc archetípusa? Miért sír a bohóc?
Közelebb jutunk, ha egy folyamatnak tekintjük a humort, a nevet(tet)ést, és azt kérdezzük: Mikor sír a bohóc? Hát a műsor előtt és után. Ha a közönség szeme láttára sír, akkor már nem látja el jól a feladatát, nem jó bohóc. Az már nem vicces.
A bohóc azért képes valaminek az élét, a poénját, a lényegét meglátni, mert ő megy a legmélyebbre. Ahol a lényeg van. Az odavezető út könnyes – és nem a nevetéstől. (Keserűség itatja át, amit sokszor a fáradt nevettetőből is érzünk. Szarkazmusig, cinizmusig, azaz enyhe köpedelemig is elmehet a humor, mert ki kell köpnie magából a túl-marót. Nem ritka, hogy még a rágalmat (humorral álcázott kemény beszólást) is összetévesztik, sőt szándékkal és nyíltan összekeverik a humorral – így erőltetik le, a lélek mélyéig, hogy hagyja magát valaki leértékelni. „Csak ugratunk, most mit veszed annyira a lelkedre?”)
A dolgok lényegéig vezető út tehát gyakran könnyes. Ha idáig ment csak, akkor még nem bohóc, hanem csak utat járó ember. A derűcsinálónak itt el kell dobnia magától a témát, és aztán meglátni egy teljesen más szemszögből, és amikor innen nézve lélekbe megy azaz érez valamit, akkor jön a vigalom. A nevetés. Mert annyira beüt a másság. Mint amikor egy komoly felnőtt beöltözik mondjuk cirmos cicának. A vigalom a Megértés Útján annyit jelent, mint „éppen megszabadulni a téttől”. Az archetipikus, köznapi értelemben vett vigalom és vidámság is ugyanezt takarja.
A valódi, igazi, és nagyon vágyott öröm is ez. Hogy nincs már tét, nincs már súly. Most épp nincs. Semmin. Féllábbal, igaz, még benne vagyok abban, amitől megszabadultam, de inkább csak azért, hogy megláthassam: mitől is szabadultam épp meg. Itt egy kicsit a szabadalom és a vigalom határán vagyunk. Az öröm ezért nem egy vegytiszta fogalom, hanem vigalom és szabadalom (belső szabadság) egymásba váltakozása. Sokan a vágyott boldogság alatt is ezt értik – még ha nem is tudják.
A teljes megszabadultság állapota már nem vidám, annyival van a vigalom fölött, hogy nem is emlékszem már, mitől is szabadultam. Itt tehát már nincs meg az a mindent átmozgató és felrázó, elektromos töltés, amely a megszabadulás automatikus velejárója. Ezért értékelik le sokan és ezért félnek a megvilágosodás „unalmas” egyhangúságától. Való igaz, hogy olyankor már nem „mozog” a lélek akkorákat, nem leng ki. A végső, igazi, megrázóan boldogító és óriási amplitúdójú kilengés a vigalomban érezhető. Különösen akkor, ha csak vendégként érkeztem a vigalomba, egy helyzet, egy ideiglenes kiruccanás erejéig, de aztán megyek majd vissza, lefelé, az aktuális szintem lelkiállapotaihoz. Mert így a kontraszt is nagyobb.
Az emberiség nagy problémája, hogy tévesen a vigadalmat hiszi vigalomnak, örömnek. És a vigadalom sajnos nem épít, nem ad. Csak látszólag. A vigadalom könnyebben elérhető, bármely állapotból, és bármi és bárki „megteszi”. Bármi jó, ami épp akad. Nem szükséges szembesülés a lényeggel. Sőt! A vigadalom arra való, hogy elkerülhessem a dolgok mélyét. A szembenézést. A vigadalom fél. Valamitől. És inkább mást csinál, mást mutat. A vigalom nem fél, hanem szeret. Szereti. Mert már végigjárta, meglátta a lényegét és megszerette. És már letette a tétet. Finoman, jogosan, értelmesen levette a tétet. Teljes a félelemnélküliség. Ez az igazi öröm útja.

Bohóc – derűcsináló – bármelyikünk lehet, a mindennapokban is. Nevettető, aki vigalmat hoz-visz. Pillanatra vegyük le a tétet. Csomagoljuk át a problémákat, a terheket néha. Mert a nehézség csak egy nézőpont. Megéri a derűbe átlépni. Tölti a lelket a továbbhaladáshoz, mint egy akkumulátort. Ha igazán erős vigalmat szeretnénk, akkor ezt úgy tesszük, hogy előtte lemegyünk a hétköznapok legmélyére és meglátjuk a lényeget. Mert akkor jöhet a poén. Ha megengedjük, néha magától.

-Hányféle az igazság? – kérdezed. Kettétép téged.

-Lásd meg te magad – küldöm én feléd. Én nem felelhetek.

Esküvő, házasság és megértés

A házasságnak külön védőszentje van. Vagy őrangyala, vagy univerzálisan kirendelt szellemi vezetője, esetleg kollektív hátszele.

A Tudatosság Fesztiválja – na végre! Ez a világ legérdekesebb paradoxonja. Elsőre.

betegség lelki oka

A megbetegedésről. A sejteknek és a szerveknek is, mindkettőnek a maga szintjén - saját intelligenciája van. Persze nem úgy tudatosak, mint mi, az ő “gazdáik”.

Magyar nyelv és Megértés Táblázata

Párizs. A francia Sorbonne egyetem kutatást folytatott arról, hogy melyik nyelv őrzött meg legtöbbet az ősműveltség elemeiből, az ős-etimonokból, alapszavakból.

Felelősség megértés

Feldmár András és Geréb Ágnes beszélgetett vasárnap a biopolitikáról és bioetikáról

igazságkeresés, önismeret, belső változás, tudatváltás

Egy ponton az Ember keresni kezdi az Igazságot, és boldog annak morzsáival.

Oldalak