Mire jó a derű és mi vezet az igazi vigalomig

A bohóc és a nevettető azzal örvendeztet, hogy a valóságot teljesen más szemszögből mutatja.
A hétköznapi bohócok is. A derűcsinálók.
Mit jelent ez lélektudatosan?
Vegyünk például egy humoristát. A saját magában és a közönség lelkében tudatosan vagy tudattalanul hordozott nehéz témát (aktuális politikai, társadalmi jelenségeket például) kiemeli a saját lelkéből, ezzel a közönség lelkéből is. Mintegy kidobja, kiveti a lélekből, leválik róla, hogy megszemlélhesse távolabbról és semlegesen. Ez a kiazonosulás fázisa. Ekkor nincs rajta tét. Ha nem jó a humorista, ha nem igazi a bohóc vagy ha nem lesz humoros, akkor ez simán csak: leválás valamiről lélekben. „Nem foglalkozom vele többet.”
Igen ám, de a Bohóc azért teszi ki, hogy aztán visszavehesse, de teljesen más ruhába, poénruhába öltöztetve. Felöltözteti a problémát, a helyzetet más színekbe, és így veszi vissza a lelkébe – és a többiek lelkébe is így teszi át. Így tudja megélni, megéletni. Átcsomagolva, megízesítve. És ez a csomagolás annyira más, annyira elüt a megszokott valóságtól, hogy sokkolóan ütközik a lélekbe, ezt az elme pedig poénnak fordítja. A poén szó állítólag a „pont” latinjából ered, ami pedig a kihegyezés, éle valaminek, tehát a lényeg megragadása és kiemelése. A görög „humor” pedig nedvet, folyadékot jelent. Vagyis szimbolikus értelemben a lélek tartalmát. Mindenképp az érzésekkel játszik, csak épp tényleg „játszik” velük. Mesterien. Kiazonosul valamiből, átöltözik vele, majd visszaazonosul a lélekbe, és mindvégig magával viszi a hallgatóságot is.
A bohóc nem fél. A bohóc, a humor engedelemmel működik (nem halálfélelemmel), amikor valamit másképp akar látni az életében. Az engedelem mindig egy finomabb, kevésbé drasztikus leválás valamiről vagy valakiről. Mint levél a fáról. Ez még nem a humor forgószél-szerű felrázása.

És akkor hogy jön ide a síró bohóc archetípusa? Miért sír a bohóc?
Közelebb jutunk, ha egy folyamatnak tekintjük a humort, a nevet(tet)ést, és azt kérdezzük: Mikor sír a bohóc? Hát a műsor előtt és után. Ha a közönség szeme láttára sír, akkor már nem látja el jól a feladatát, nem jó bohóc. Az már nem vicces.
A bohóc azért képes valaminek az élét, a poénját, a lényegét meglátni, mert ő megy a legmélyebbre. Ahol a lényeg van. Az odavezető út könnyes – és nem a nevetéstől. (Keserűség itatja át, amit sokszor a fáradt nevettetőből is érzünk. Szarkazmusig, cinizmusig, azaz enyhe köpedelemig is elmehet a humor, mert ki kell köpnie magából a túl-marót. Nem ritka, hogy még a rágalmat (humorral álcázott kemény beszólást) is összetévesztik, sőt szándékkal és nyíltan összekeverik a humorral – így erőltetik le, a lélek mélyéig, hogy hagyja magát valaki leértékelni. „Csak ugratunk, most mit veszed annyira a lelkedre?”)
A dolgok lényegéig vezető út tehát gyakran könnyes. Ha idáig ment csak, akkor még nem bohóc, hanem csak utat járó ember. A derűcsinálónak itt el kell dobnia magától a témát, és aztán meglátni egy teljesen más szemszögből, és amikor innen nézve lélekbe megy azaz érez valamit, akkor jön a vigalom. A nevetés. Mert annyira beüt a másság. Mint amikor egy komoly felnőtt beöltözik mondjuk cirmos cicának. A vigalom a Megértés Útján annyit jelent, mint „éppen megszabadulni a téttől”. Az archetipikus, köznapi értelemben vett vigalom és vidámság is ugyanezt takarja.
A valódi, igazi, és nagyon vágyott öröm is ez. Hogy nincs már tét, nincs már súly. Most épp nincs. Semmin. Féllábbal, igaz, még benne vagyok abban, amitől megszabadultam, de inkább csak azért, hogy megláthassam: mitől is szabadultam épp meg. Itt egy kicsit a szabadalom és a vigalom határán vagyunk. Az öröm ezért nem egy vegytiszta fogalom, hanem vigalom és szabadalom (belső szabadság) egymásba váltakozása. Sokan a vágyott boldogság alatt is ezt értik – még ha nem is tudják.
A teljes megszabadultság állapota már nem vidám, annyival van a vigalom fölött, hogy nem is emlékszem már, mitől is szabadultam. Itt tehát már nincs meg az a mindent átmozgató és felrázó, elektromos töltés, amely a megszabadulás automatikus velejárója. Ezért értékelik le sokan és ezért félnek a megvilágosodás „unalmas” egyhangúságától. Való igaz, hogy olyankor már nem „mozog” a lélek akkorákat, nem leng ki. A végső, igazi, megrázóan boldogító és óriási amplitúdójú kilengés a vigalomban érezhető. Különösen akkor, ha csak vendégként érkeztem a vigalomba, egy helyzet, egy ideiglenes kiruccanás erejéig, de aztán megyek majd vissza, lefelé, az aktuális szintem lelkiállapotaihoz. Mert így a kontraszt is nagyobb.
Az emberiség nagy problémája, hogy tévesen a vigadalmat hiszi vigalomnak, örömnek. És a vigadalom sajnos nem épít, nem ad. Csak látszólag. A vigadalom könnyebben elérhető, bármely állapotból, és bármi és bárki „megteszi”. Bármi jó, ami épp akad. Nem szükséges szembesülés a lényeggel. Sőt! A vigadalom arra való, hogy elkerülhessem a dolgok mélyét. A szembenézést. A vigadalom fél. Valamitől. És inkább mást csinál, mást mutat. A vigalom nem fél, hanem szeret. Szereti. Mert már végigjárta, meglátta a lényegét és megszerette. És már letette a tétet. Finoman, jogosan, értelmesen levette a tétet. Teljes a félelemnélküliség. Ez az igazi öröm útja.

Bohóc – derűcsináló – bármelyikünk lehet, a mindennapokban is. Nevettető, aki vigalmat hoz-visz. Pillanatra vegyük le a tétet. Csomagoljuk át a problémákat, a terheket néha. Mert a nehézség csak egy nézőpont. Megéri a derűbe átlépni. Tölti a lelket a továbbhaladáshoz, mint egy akkumulátort. Ha igazán erős vigalmat szeretnénk, akkor ezt úgy tesszük, hogy előtte lemegyünk a hétköznapok legmélyére és meglátjuk a lényeget. Mert akkor jöhet a poén. Ha megengedjük, néha magától.

Deres Anita

Mindent Neked Adok. A szeretetem. A szerelmem. Az egész lényemet. Minden többletemet, és azonnal. Nekem elég az élettől, ha egyetlen emberrel oszthatom meg. Ha ez teljes és egész, nem kell több.

nők megértése

Tudjuk, hogy a nő archetipikus képe inkább kerek, lágy – egyszóval termékenységet, befogadást és finom hullámzást sugalló.

Fogyni akarsz? Már hallod is: „Tudod: minden fejben dől el!”
Nem igaz! Nem fejben dől el, hanem lélekben!

Azt mondják: Ülj le meditálni. Találd meg a középpontod. Csitítsd le az elméd. Légy a jelenben. Csak légy jelen!
Nem megy?

Megértés Táblázata az Életben

Anita. „Uram, adj türelmet, hogy elfogadjam, amin nem tudok változtatni.

Lélekkép vagy álarc
Honnan tudom, hogy valami igazi lélekkép vagy csak álarc? A lelkiállapotomból!
Bizalom_Önbizalom_Megértés_Táblázata

Az önbizalom hagyományos értelemben: Hit magunkban, meggyőződés a saját képességeinkről, erőnkről, céljaink elérhetőségéről, amit nem feltétlenül tudunk igazolni, mégis bizonyosnak tartunk.

Minden kapcsolatomat elszúrom. Ráadásul mindig ugyanúgy. Mégsem tudok változtatni. Megőrülök ettől.

Oldalak