- Szeretlek – mondja a kisfiú a kislánynak.
- Úgy, mint a felnőttek?
- Nem, én igaziból.
Elgondolkodtató – először aranyos, aztán tragikus. Pedig a felnőttek sem akarnak hazudni, szegények…
„Vagy sikerül szeretni, vagy nem. Gondolkodni ezen pedig nincs idő, és nem is illik.” Általában ez a hozzáállás, az eredmény pedig globálisan gáz. Úgy értem, el lehet képzelni ennél szeretetteljesebb, lelkileg biztonságosabb bolygót…nem?
Ha szeretnének, soha többé nem feszülnék szét attól, hogy tökéletesnek tűnjek.